This Untamed
Field I Know Well
2022

Nyitva:
2022. Szeptember 18 - Augusztus 9.

Megnyitó / Zenei performansz:
hum – Barta Bence és Esteban de la Torre zenei performansza

MŰTŐ: Ezt a vad mezőt ismerem

A MŰTŐ egy 2016-ban Budapesten alakult, művészek által vezetett független platform és kollektíva. Küldetésük, hogy fizikai teret biztosítsanak fiatal művészek számára az alkotás új formáinak megtalálásához. Közösségüket kritikus kurátori megközelítéssel és a DIY [do it yourself, vagyis csináld magad] kultúra demokratikus elvei szerint szervezik. Megalakulásuk a fullasztó levegőjű képzőművészeti intézményrendszerre, és az ebből fakadó pályakezdési nehézségekre, a párbeszéd hiányára reflektálva igyekezett alternatívát találni.

A művészeti csoport több éves fennállása óta ez a kiállítás az első olyan törekvés, amikor a kollektíva nem csak a közösen létrehozott színtéren, a megvalósított kiállításokon, performanszokon, zenei eseményeken dolgozik együtt, hanem a nyolc tag konkrétan együtt is alkot. Így az Ezt a vad mezőt ismerem című kiállítás kísérlet és komplex műalkotás is egyben: egy öndefiníciós törekvés, amely az egyén és a közösség, valamint a kapcsolódás különböző megközelítéseit vizsgálja.

Kollektívák legtöbbször egymás megerősítésére, az individualizmus és elszigetelődés ellensúlyozásaképpen jönnek létre. Ugyanakkor nem elhanyagolható tény, hogy évtizedek óta egyre erősebben jelentkezik az igény a közösséggel való kapcsolódásra, és a nagyszámú együttműködésen alapuló művészeti munkák megjelenése túlmutat az egyén szükségleteiből fakadó okokon, így társadalmi problémákra adott reakcióként legalább annyira értelmezendő. A MŰTŐ ezzel a kiállítással reflektál a közösségről való gondolkodás aktuális lehetőségeire. A közösségre lényként, entitásként tekint, melynek működése leírható a test metaforájával. Roberto Esposito olasz filozófus és teoretikus elmélete nyomán, a közösséget az immunitás fogalmának analógiáján keresztül vizsgálva, a kiállítás modellezi azt a rendszert, ahol a túlzott önimmunizálás, tehát a közösség teljes zártsága helyett, egy nyitott immunrendszerre, azaz a közösség kitágítására tesz kísérletet. Ez az elmélet a kívülről érkező impulzusok, hatások elől nem lezárja a közösség határait, ami kockáztatná az önmegsemmisülést, hanem nyit ezek irányába, adott esetben integrálja is azokat. Az így létrejövő közösség tehát egy nyitott rendszer, ami folyamatosan alakul, és ő maga is alakítja a környezetét.

A MŰTŐ Agg Lili, Balázs Nikolett, Barta Bence, Kókai Zsófia, M. Kállai Kata, Pálhegyi Flóra, Romhány Veronika, Teplán Nóra.

Kiállítás koncepció

A MŰTŐ több éves fennállása óta ez a kiállítás az első olyan törekvés, amikor a kollektíva nem csak a közösen létrehozott színtéren, a megvalósított kiállításokon, performanszokon, zenei eseményeken dolgozik együtt, hanem úgy, hogy a csoport nyolc tagja konkrétan együtt is alkot.

Az Ezt a vad mezőt ismerem című kiállítás kísérlet és komplex műalkotás is egyben: egy öndefiníciós törekvés, amely az egyén és a közösség, valamint a kapcsolódás különböző megközelítéseit vizsgálja. A bemutatásra kerülő munkák ütköztetik a közösség és a kollaboráció eltérő működési mechanizmusait, az egyéni motivációkat. A kiállítók, a MŰTŐ csoport tagjai a közösségben dolgozást, mint sikeres alternatívát kívánják megmutatni, ugyanakkor tisztában vannak a nehézségekkel, melyek felfedése ugyanúgy fontos része volt a projektnek.

A kiállítás egy intenzív, kollektív alkotói folyamatként valósult meg, amely a közösségi ember és az alkotói ego között húzódó feszültséget is vizsgálja. A MŰTŐ, mint önálló szakmai pályával is rendelkező egyének közössége, olyan módszereket alkalmaz, ami által lehetséges a közös művészeti produktumok létrehozása a gondolat megszületésétől a megvalósításig. A cél, kilépni az egyéni alkotófolyamat komfortzónájából, kísérletezni az alkotói identitás határainak elmosásával, és a közös munka során megtapasztalni egy alternatív alkotói módszert, annak sikereivel és nehézségeivel együtt. Beszélgetésekből kialakult ötletek kidolgozása során olyan műtárgyak, installációk jöttek létre, amik változatos médiumokon keresztül kommunikálnak és a csapat gondolatainak közös nevezőjét közvetítik. A projekt megvalósításával a csoport célja megmutatni a közösségben és a kollektív alkotói folyamatban rejlő lehetőségeket és korlátokat - az énközpontú társadalmi berendezkedés tükrében.

A közösségre tekinthetünk lényként, entitásként, működése pedig leírható a test metaforájával. Roberto Esposito olasz filozófus és teoretikus elmélete nyomán, a közösséget az immunitás fogalmának analógiáján keresztül vizsgálva, a kiállítás modellezi azt a rendszert, ahol a túlzott önimmunizálás, tehát a közösség teljes zártsága helyett, egy nyitott immunrendszerre, azaz a közösség kitágítására tesz kísérletet. Ez a módszer a kívülről érkező idegen elemek, impulzusok elől nem lezárja a közösség határait, ami kockáztatná az önmegsemmisülést, hanem nyit ezek irányába, adott esetben integrálja is azokat. Az így létrejövő közösség tehát egy nyitott rendszer, ami folyamatosan alakul, és ő maga is alakítja a környezetét.

Mű/terem leírások

1. Hangfolyam

A hálózatépítés megmutatásának érdekében olyan csoportok, alkotók, valamint szervezői közösségek képviselőivel készített interjúkat a MŰTŐ csapata, akikkel korábban együtt dolgozott. Egyéni és kollektív együttműködésekhez fűződő viszonyaikról, tapasztalataikról beszéltek: kinek, hogyan formálja identitását egy közös alkotói vagy operatív együttműködés; befolyásolják-e az alkotói folyamatokat baráti viszonyaik; milyen mértékben éreznek felelősséget a csoport jövőjével kapcsolatban.

A válaszok összeolvadnak, az így megszülető hangszövet egy pszeudó karakter hangjaként tölti meg és köti össze a tereket, az absztrakt installációkat a konkrét meglátásokkal. Rákapcsolódva az elérendő forrás toposzára, ez a hangfolyam keveredik a tagok jelenlétéből származó atmoszferikus hangokkal, végigköveti a látogató útvonalát az első tértől az utolsóig.

2. Első tér - Ördögszántás

A közösséghez tartozás alapvető emberi szükséglet, azonban hamar szembesülünk az individuum és a csoport érdekei között feszülő ellentétekkel. Ahhoz, hogy hasznos tagjává váljunk egy-egy szerveződésnek, a résztvevők eltérő gondolkodási struktúráit kell összehangolni. Ezek az elemek idegenvezetőként jelölik ki azt az útvonalat, melyet végigjárva próbáljuk elérni a közösség ideáját, megtapasztalni az ahhoz való tartozás érzését. Ahogy a felépített rendszer hatására mi magunk is változunk, úgy a közösség tagjai is alakítják, formálják a rendszert. A PVC-függönyökből épített, strukturált tér végigjárása, és a kooperáció a többi látogatóval modellezi ezt a dinamikát.

Gondolkodásunk, valóság felfogásunk folyamatos, kényszeres rendszerezésen alapul. Különböző szempontok szerint kategorizálunk, ezek a szempontok pedig új behatásokra eltérő mértékben változnak. Egy közösségben egymás szempontjaival folyamatosan szembesülünk, ami óhatatlanul is felülvizsgálatra kényszerít, mint egy mindent elmosó ár. A “semmiben” szabadon áramlás csak pillanatnyi lehet, azonnal kezdődik is az új kategóriák kiépülése, ami később megint átalakul. A térben a MŰTŐ tagjai által létrehozott föld-építmény elárasztását és újrastrukturálását bemutató videóinstalláció jeleníti meg ezt a folyamatot.

3. Második tér - Idegmező

Az installáció a hálózatok organikus és szövevényes rendszerét jeleníti meg. Utal a közösségek működésének hálózat jellegére a kapcsolódás és szétágazás kétirányú folyamatának leképezésével, továbbá magában hordozza a szervezet sejtszintű információátadó és tudásmegosztó képességét is, ami egyúttal a közösségek alapvető funkciója is.

Az installációt képező mindenfelé tekeredő kötegek fekete, homokos-iszapos anyaggal bevont felülete egyszerre teszi a hálózatot élővé, egy organikus szervezet érzetét adva, és egyszerre emlékeztet egy elszenesedett és elhalt maradványra, felvetve ezzel a rendszerszintű működés ellentmondásos aspektusait. A hálózatban több helyen megjelenő gócpontok ízesülnek, már-már sebként törik meg a szervezet egységét, amely a rendszerben jelentkező külső behatás, (a koncepcióban is megjelenő Esposito elmélet szerint értelmezett) "vírus" jelenlétét mutatja.

4. Harmadik tér - Mágneses mező

Ennek a műcsoportnak a megalkotása egy négy napos intenzív workshoppal indult, majd egy flow-szerű, alkotói-reflexiós gyakorlattá alakult át, teljes végeredményként pedig a csoporttagok egyéni kézjegyei, kvázi DNS-ei jöttek létre. Ezek olyan adatkötegek, melyet a résztvevők egyrészt analóg módon a térben, illetve egy 3D animáció segítségével is összefűztek.

A térben elhelyezett több tucat, maroknyi méretű, egymáshoz idomuló, biomorf agyag szobor mindegyikéhez a videóban egy-egy tag által választott fogalom vagy érzet is társul, egy pozitív-negatív érzelmi töltetű skálán és egy adott fogalmi halmazon belül elhelyezve. Ezt összegzi egyfajta adatvizualizációként a morphing animáció, ahol a tárgyak beszkennelt megfelelői szubjektív spirálokat, DNS láncokat alkotnak, majd meghatározott kritéria alapján egymásba folynak. A morphing (átváltozni) jelző erre az egymásba oldódásra utal, és Catherine Malabou francia filozófus plaszticitás fogalmával is játszik. A teremben látható installáció esetében tehát a MŰTŐ tagjai azzal kísérleteztek, miként lehet egy adott anyag (legyen ez akár a tudat, vagy az agy, mint Malabou-nál) megmunkálásán keresztül a csoport belső dinamikájára irányítani az alkotói figyelmet. Milyen tárgyak születnek, ha az alkotói kifejezés egyfajta véleménynyilvánítási formaként értelmezendő? Hogyan lehet ezt az interperszonális érzelmi, alkotói összefüggésrendszert mérni és megmutatni művészi eszközökkel? A csoport saját manifesztóját, egyéni belső feszültségeket, relációkat egymáshoz viszonyítva felvállalni?

5. Negyedik tér - Karrmező

Ebben a térben elérünk a végső állomáshoz, ami egy forrás, illetve egy kút. A kút a közösségi élet tereként, és a közjavak szimbólumaként jelenik meg. Közjavak alatt általában olyan dolgokat értünk, amiket nem lehet kisajátítani, és amik jobb esetben maguktól adódnak, bőségesen. A MŰTŐ számára ilyen a szabad gondolkodás, a kreativitás, az alkotás lehetősége, és a kultúra, ami esetében közös érdek, hogy azt ne lehessen elzárni. A közkút szimbólumra azért esett a választás, mert az éltető víz hozzáférhetősége a civilizáció kezdete óta magához vonzotta az embereket, akik így kapcsolódni tudtak egymáshoz.

A forrás a közösséget összehozó lehetőségeket jeleníti meg, amik újratermelődhetnek. Egy jól működő közösség esetén ez a folyamat organikusan, de irányítva (a közösség működésének szabályait követve) alakul ki, így az organikusság és strukturáltság fogalmai hangsúlyos szerepet kaptak a közös alkotómunka során is. Az installáció mindkét szimbólummal dolgozik, de fizikailag kissé külön választva jeleníti meg ezeket, hiszen a forrás magához az ideához, a kút pedig a hozzáférhetőség megteremtéséhez tartozik inkább. A csapat tagjai végigvették a fogalmak köré épülő kérdéseket, és a MŰTŐ közösségének pozícióját, szerepét is analizálva alakították ki a mű felépítésének, szerkezetének rendszerét. A beszélgetések során felmerülő benyomásokat pedig anyagokká, felületekké, gesztussokká alakítva hozták létre az installáció végleges formáját.