The Sound of Polymetry egy érzékelési kísérlet, ahol a nyelv akusztikai modellként viselkedik – nem jelent, hanem rezonál. A tér és az idő széttöredezett ritmikája nem a jelentés logikáját követi, hanem annak széthullását idézi elő. A szövegtest belső mozgása – ütközés, oldódás, visszhang – mintha egy hangtalan dimenzió fizikáját próbálná leírni emberi nyelven. Ezt a nyelvi topográfiát nem vezérfonal igazítja, hanem ismétlődések, kihagyások és elcsúszások szabják: így a vers nem értelmezni, hanem belakni hív. A csend itt nem hiány, hanem feszültség – és talán egy párhuzamos valóság suttogása.
